Miután anyámék még kicsi koromban elváltak igazából nem nagyon viselt meg mert úgy voltam vele,hogy úgyse szakad meg apám és köztem a kapcsolat és átfogok járni hozzá,de miután teltek az évek anyám talált magának egy új palit és hozzá költöztünk,ekkor voltam én 12 éves és hát hogy is fogalmazzak eléggé kórosan elvoltam hízva a többi gyerek között.Nagyon szerettem nassolni a csipsztől kezdve a gumicukortól a csokiig,de én akkor így éreztem magamat jól a bőrömben.Mivel a régi sulim eléggé messze volt a mostani lakhelyünktől ezért anyámék átírattak egy új általános iskolába ami itt volt tőlünk nem messze kb. 5 percnyire volt tőlünk sétálással.Nagyon izgultam az első nap miatt,hogy milyenek lesznek az új osztálytársaim befogok-e tudni illeszkedni és hogy elfognak-e fogadni úgy ahogy vagyok a külsőmmel együtt mert azért tegyük hozzá nem voltam valami szépség ilyen kis gömböc féleség voltam.Amikor beléptem az osztályterembe szorongva és idegesen mindenhol amerre csak néztem az éles tekinteteket láttam ahogy engemet a többiek méregetnek és láttam összesugdolozásokat is,emiatt kicsit rosszul éreztem magamat mert éreztem hogy már a jelenlétemmel nem leszek szimpatikus a többieknek.Bemutatkoztam óra közbe a tanár felállított elmondtam honnan jöttem melyik iskolából stb stb...kb úgy megdermedtem mint egy nyárfalevél és a gyomrom görcsben állt.Nagy megkönnyebbülés volt amikor meghallottam az isten harang szóróját (kicsöngött),ekkor lehetőségem volt nyitni a többiek felé bár kicsit jobban éreztem magamat mert nem nekem kellett megtenni az első lépést hanem 3 lány jött oda hozzám beszélgetni,elsőnek eléggé szimpatikus volt számomra mindhárom.Nagy trécselésekbe kezdtünk szerintem elnyertem náluk azt hogy befogadjanak engem a baráti társasági körükbe de ez a gondolat csak pár napig tartott.....sajnos nem minden ment úgy ahogy én elterveztem és gondoltam ugyanis az hogy én mennyire jól éreztem magamat az osztályba max 1 hétig tartott ez...utána mintha elkezdtek volna kerülni engemet a többiek és kiközösítve lettem volna.Sajnos be is igazolódott a megérzésem,volt egy lány akivel tényleg jó viszonyba kerültem igaz tőlem 2 évvel idősebb volt mert lebukott hozzánk de nagyon normálisnak tűnt ezért közeledtem hozzá mint barát,de megbántam ezt a döntést mert egy nap tanítás után arra kaptam magamat hogy a padon kaptam egy gyűrött levelet amiben ez állt "Légy szíves hagyjál békében xoxo:***** és ott volt az illető neve) nagyon meglepődtem,váratlanul ért ez az egész és elkeseredtem hogy *mit tettem hogy ezt érdemeltem??!* nem kérdeztem meg a lányt hogy miért kérte azt amit én megtettem,tiszteletbe tartottam a kérését és egy darabig egymáshoz se szóltunk.Sokáig az iskolában egyedül voltam, egyedül reggeliztem,ebédeltem mindent egyedül csináltam,már arra a szintre jutottam hogy kedvem sincs bejárni az iskolába,egy nap viszont furcsálltam,hogy hirtelen odajöttek hozzám barátkozni ugyanaz a 3 lány akivel legelőször beszélgettem.Belementem abba,hogy megpróbálok feléjük nyitni hátha valami jól is kisülhet ebből de nem reménykedtem nagyon benne hogy bármi is lesz mivel a legelőzőnél is koppantam.Aztán teltek a hetek és azt kell hogy mondjam pozitívan csalódtam mert nagyon megkedveltem azt a 3 lányt de nekik egy nagy baráti társasági körük volt össz-vissz 5 en voltak közülük csak az egyik lányt nem kedveltem mert sokszor beszólogatott és okoskodott nekem természetesen nem hagytam magamat,de volt,hogy más osztálytársamnak is meggyűlt a baja ezzel a lánnyal,nem nagyon szerették de ez érthető is volt.A lány akivel barátkoztam legelőször és lekoptatott látta,hogy nagyon elvagyok a többi lánnyal ezért ő is elkezdett velem hirtelenjébe barátkozni de engem nem nagyon érdekelt mert láttam,hogy érdekből teszi és nem őszinte ezért hagytam is őt.Egy darabig kb fél évig megvoltam ezzel a lány bandával aztán elhidegültünk egymástól és ismét olyan szintre kerültem,hogy magamra vagyok utalva velük már csak úgy voltam,hogy elbeszélgetek de nem tartoztam közéjük szóval éltem a kis életemet továbbra de már nem voltam annyira elkeseredve mint előzőleg mert megtanultam kezelni ezt a helyzetet,megerősödtem és nem érdekelt semmi más a tanuláson kívül,ami meg a fiukat illeti velük se volt jó a viszonyom,sokat csúfoltak engem a külsőm miatt ezeket a megjegyzéseket tették állandóan hozzám "Fújj hogy nézel ki??,Nézzél már magadra,Miért nem tudsz úgy kinézni,mint ***** <---itt az osztálytársam nevét említette,biztos sok lazacot eszel meg sok pörköltet ezért nézel ki úgy ahogy"Ezek nagyon rosszul érintettek engem és a mai napig nem felejtettem el ezeket de sose sírtam ez miatt próbáltam vissza szólni de egyedül kevés voltam ellenük,volt hogy segített néhány lány megvédeni de haszontalan volt mert azok után is folytatták a fiúk a csúfolódást.Ez ment vagy 1 évig ekkor voltam 7.osztályos mert fél év után betöltöttem a 13 élet évemet.Sose értettem hogy miért kell csúfolni a másikat ha nem voltam nekik tetszetős tartották volna meg a véleményüket én se bántottam soha senkit ok nélkül,de mindig csak nyeltem és nyeltem és ez gyűlt bennem.
Ennyi volt az első részből :) remélem tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése